MetakeresőMagunkrólPartnerekIM site-okOrvost keresekLinkekMediFórumEnglish





Szakmai oldalak


A belépés ingyenes
regisztrációhoz kötött.

Belépés

azonosító:

jelszó:




Regisztráció új felhasználók számára


Elfelejtette jelszavát?



Főoldal Betegségek Gyógyszer a családban

Gyógyszer és az orvoslás története

gyógyszer, orvoslás, orvostörténet

Ha tekintetbe vesszük a távoli vagy a közelebbi múlt orvostörténelmét, egyáltalán nem meglepő, hogy a gyógyszereket még ma is sok misztikum, babona és tévhit veszi körül.

Ma mosolygunk ugyan a híres ókori orvosszaktekintélynek, Galenusnak a Gyógyszertankönyvén, mégis évszázadokon át ez volt az orvosok gyógyszerhasználatának az alapja. Galenus könyvében a gyógyszerek ranglistáján a szárított krokodilürülék igen előkelő helyet foglalt el, s akkoriban ez annyira keresett gyógyszeralapanyag volt, hogy esetenként hiánycikknek bizonyult és még hamisították is.

Ha az ókorból egy nagyot ugrunk egészen a XIX. századba és felütjük az akkor "érvényes" gyógyszerkönyvet, amely vezérfonalul szolgál az orvosok mindennapi tevékenységéhez, ugyancsak csóválhatjuk a fejünket, de még sajnálhatjuk is az akkori betegeket. Ez a gyógyszerkönyv ugyanis pl. a malária kezelésére három, ringlóba vagy szilvába csomagolt élő tetűt javasolt. (E gyógykezelés emléke még 1908-ban is élt a hazai cigányság körében, akik hasmenéskor kilenc szilvát fogyasztottak, minden szilvában egyenként egy-egy élő tetűvel.) Ez a XIX. századi gyógysikerkönyv fogfájás és sárgaság ellen egyformán tetűt javasolt, tüdővész ellen pedig 13 db, pálinkába áztatott földigilisztát. Az ízületi fájdalmaknak kedvenc gyógyszere a méhcsípés volt, amit napjainkban is használnak.

Az ősi gyógyászatban a férgek mellett az egyes kőzeteknek volt különleges jelentőségük. Plinius könyvéből tudjuk, hogy az ókori Rómában mandulagyulladás és golyva ellen egyaránt borkősavat használtak. A borkősav mellett a középkori recepteken különböző hegyi kristályok, gyémántok, drágakövek szerepeltek. Történelmi tény például, hogy VII. Kelemen pápa 1534-ben súlyos betegségének gyógyítására orvosságként felbecsülhetetlen értékű gyémántport nyelt le. Ennek híre, akárcsak a gyógykezelés kudarca, világszerte elterjedt, de mégsem volt elég ahhoz, hogy a különböző kristályokat, gyémántokat vagy a már akkor is imádott aranyat oldatban, porban ne használják különböző betegségek ellen. E történelmi tények ismeretében meglepő, hogy még ma is vaskos kötetek foglalkoznak egyes ízületi betegségek aranykezelésével, holott sohasem nyert egyértelmű bizonyítást, hogy az arany speciálisan ezt a betegséget gyógyítaná.

A rovarok, az állati belsőségek, a különböző drágakövek mellett a természettudományos korszak előtti orvos receptjén első helyen a különböző ízű növényi levelek, kérgek és gyökerek szerepeltek leggyakrabban. Nem titok, hogy a modern orvostudomány, pontosabban a gyógyszerkutatás a tapasztalatban hatásosnak bizonyult növényi eredetű gyógyszerek hatóanyagának elemzésével, majd azok laboratóriumi, lombikban történő előállításával számos ma is használatos, értékes gyógyszer birtokába jutott. Ésszerűtlen, sőt sok esetben egyenesen káros lenne a növényekből kivont vagy szintetikusan előállított vegytiszta gyógyszerek helyett az egész növény bizonytalan hatású porát vagy főzetét használni.

Mégis tévedés volna azt hinnünk, hogy az ókorban vagy akár a 200 évvel ezelőtt használt gyógyszereknek nem volt semmiféle hatásuk. Ez a hatás az esetek töredékében lehetett valódi, a mai értelemben vett gyógyhatás is, amelyet az orvosi tapasztalat évszázadokon át tovább hagyományozott. De biztos, hogy az akkori gyógyszerek döntő többsége nem a mai értelemben vett kémiai vagy biokémiai úton, hanem az orvosba vetett bizalom révén fejtette ki hatását. Azokban az esetekben tehát, amelyekben szilvába rejtett tetű, szárított gilisztapor vagy krokodilürülék után javult a beteg állapota, az nem ezeknek a kuruzslószereknek volt köszönhető, hanem a betegnek a gyógyító orvosba, illetve a gyógyszerbe vetett hitének. Ez a hit még ma sem elhanyagolható gyógytényező, amikor nagy hatású gyógyszereink, műszereink, sebészi és sugárzási lehetőségeink vannak. Bár a mai gyógyszerek hatásához nincs szükség feltétlenül az orvos személyébe, tekintélyébe vetett bizalomra, tehát szuggesztív hatásra, ez nem jelenti azt, hogy ez a hatás nem volna mindig kívánatos.


Oldalak: 1

Szendei, K.; Gyógyszer a családban 2004;   InforMed
2005-06-02 18:15:19

Küldje el ezt a cikket ismerőseinek!

Nyomtatható verzió



MediFórum: Szóljon hozzá!
Ha orvosainktól szeretne kérdezni, NE IDE ÍRJON, az Orvos válaszol rovatnak küldje el kérdését. A választ a rovatban találja meg.
Kérjük, olvassa el tájékoztatónkat is.


  Új hozzászólás



Oldalak: 1



Főoldal Friss hírek Betegségek Életmód-wellness-természetgyógyászat IM site-ok
Egészségpolitika Szakmai oldalak Média ajánlat Adatvédelem Regisztráció




Keresés






Részletes keresés
Metakereső



We comply with the
This website is accredited by Health On the Net Foundation. Click to verify. HONcode standard for trustworthy health
information:
ellenőrzés.





Mi ez?

Hirlapom

InforMed
hírszolgálat







Várandósnapló


Babanapló





Keresés az MSD
kézikönyvben


Keresés a könyvben

Megjelent a Kézikönyv 2. kiadása

MediFórum - Orvosoknak és az egészségükkel törődőknek


Szavazás


Javul-e az egészségügy helyzete a mostani kormányzati ciklusban?

jelenlegi állás
Archívum


Semmi sem változik


Végre történik valami


Még rosszabb lesz