Amerikai kutatók vizsgálata szerint sokkal nagyobb hatással van a gyerekre az apa, mint azt az újságot olvasó, füvet nyíró, szemetet levivő sztereotip apakép sugallja.
A Penn State-egyetem kutatója, Valerie King szerint az apa nevelésben játszott szerepe jelentős befolyással van a gyerek későbbi tanulására és viselkedésére.
A kutató szerint minden a minőségen múlik. Többféle apa-gyerek viszonyt vizsgált, ideértve a nevelő- vagy mostohaapát, a gyerekkel együtt lakó és a különélő apát is.
Az anyától különváltan élő, máshol lakó apa szerepe is jelentős, amennyiben gyakran és hosszú ideig látja a gyereket és minőségi időt tölt el vele.
Korábbi kutatások szerint a nevelőapa és a gyerek kapcsolata gyakran problémás, a mostohaapa nincs jó hatással a gyerekre. Ez nem minden esetben igaz, állítja Valerie King, sok nevelőapa képes kiváló kapcsolatot teremteni a gyerekkel, és ha ez kialakul, az igen előnyös a gyerek szempontjából.
Azt is megállapították, hogy a biológiai apával és a nevelőanyával együtt élő gyerek is képes harmonikusan élni a nevelőanyával.
Még egy ellentmondásra figyeltek fel a kutatók a korábbi vizsgálatokhoz képest, amelyek szerint a kétszülős családban felnőtt gyerekek élete jobb minőségű, mint azoké, akiket csak az egyik szülő nevel. Nyilvánvaló persze, hogy egy boldog házasságban cseperedő gyereknek a legjobb, de az állandó feszültségnél és veszekedésnél jobb, ha csak az egyik szülő neveli a gyereket.
Még egy érdekes megállapítás a kutatásból: míg a külön lakó, ám biológiai anya nagyobb hatással van a gyerekre, mint a vele egy háztartásban élő nevelőanya, az apák esetében ez fordítva igaz.
A gyerekek közül, akikre vigyáztam ketten szólítottak apunak.
Nem tiltottam és nem is éltem vissza a helyzettel, egyszerűen, hangnemváltás nélkül mondtam, hogy nem én vagyok az apu. Az apu dolgozik. Megértették.
Amiért ezt szóba hoztam az a visszaélés a helyzettel, amiről nem sok szó esik manapság, csak a szomorú végkifejletek jelennek meg a hírekben.
Az én véleményem:
Ha egy férfi, nevelő legyen az civil, pedagógus vagy pap legalább egyszer nem néz „úgy” az anyára, akkor ne bízzák rá a gyereküket. Ha csak „úgy” néz, akkor se, de mindenesetre legyenek kétségeik.
Ha nem tudják mit jelent az „úgy nézni” akkor sokkal nagyobb a baj.
(Nincsenek szentek, hősök. Csak kétféle ember van, aki tud magán uralkodni és aki nem.
A látszólagos különbségek abból adódnak, hogy ki, hol húzza meg a határt.)